Szösszenet...

Egy csomó minden kavarog a fejemben..

ahogyan formálódik az ember..bent a fejben is lejátszódik ám sok minden...

Végigpörgettem magamban a hátam mögött hagyott éveket és még mindig nem nagyon fogom fel, hogy mit értem el eddig és hogy tényleg (külsőleg) változtam..

Soha senki nem cseszegetett, amíg rajtam volt az a plusz  kiló, amitől eddig sikerült megszabadulni. Az tény, hogy sokszor rádöbbentem, hogy utálom magam, mert gyenge vagyok még ahhoz is hogy lefogyjak..pedig egész más területeken meg mindig elértem a célom...

Egyszer nem volt olyan, hogy valamit ÉN kitűztem azt nem értem volna el!!! Volt/Van? bizonytalan vagyok ez ügyben ...egy kedves ismerősöm/ barátom, aki egy kis szünet után, kis kávézgatás mellett elbeszélgetve velem (Ő is szeretett volna megszabadulni a kilóitól, remélem jó úton halad..) pirított rám: Figyelj én nem így ismerlek.. te mindig megcsináltál mindent amit akartál!!! nehogy már ez ne sikerüljön...a maga hangvételével...és tudtam miről beszél...nem egy "szálkás-gebe, tüncipicsacicamica" mondta, hanem egy olyan valaki aki őszinte és eljuttatta vénásan a  mérget a fejembe...

Na de sok ember ír ezekről, kiben mi zajlott le, hogyan jutott el a változás útjára blablabla, engem ez az egy mondat rázott fel! basszus eddig teljesen elbagatellizáltam ezt a problémámat, ami kb. mindennap  idegesített legbelül...DE ÉN EGY VIDÁM LÁNY VAGYOK...és természetesen ezen is túlettem magam minden francos nap...mert ÉN MINDENEN TÚLTESZEM MAGAM.

Hát ez volt az ébredésem pillanata...

akkor döntöttem!!! mert dönteni kell és elkötelezni magad vagy így vagy úgy...

 

 Jól döntöttem már nem kerüli el a környezetem figyelmét sem az eredmény...ma pl. egy olyan szoknyát dicsértek rajtam..amit egész télen hordtam (farmerszoknya, csak most már nem a hasamon,hanem a csípőmön hordom:) mondván: Tök jó az új szoknyád...

hahhaaahhaaa...